Így kezdődött

Egy hipermarketben járva megkérdeztem a feleségemet, hogy mit szólna hozzá, ha vennék egy karton sört közel 4000 Forintért. Azt felelte, hogy szó sem lehet róla és a megkérdezésem nélkül vett egy ránctalanító krémet 6000-ért. Erre csak annyit mondtam, hogy felesleges volt kiköltekeznie, mivel ha megittam volna a sört, szépnek találtam volna.

Így kezdődött a veszekedés.

Pár nappal azután félve,de megkérdeztem a feleségem, hogy hová szeretne menni a közelgő házassági évfordulónkon. Azt válaszolta, hogy olyan helyre, ahol igazán ritkán jár. Én a konyhát javasoltam.

Így kezdődött a veszekedés.

Valamelyik nap, amikor éppen a tévét bámultam, odaült mellém a feleségem és megkérdezte, hogy van-e rajta valami rendkívüli. Annyit mondtam csak, hogy a por.

Így kezdődött a veszekedés.

Azon kapom a feleségem tegnapelőtt, hogy méregeti magát a tükörben és azon sopánkodik, hogy kövér, öreg és csúnya. Azt kérte, hogy egy kicsit bókoljak neki. Meg is próbálkoztam vele: „Drágám, a szemed még mindig borotvaéles…”

Így kezdődött a veszekedés.

A feleségem osztálytalálkozójára én is hivatalos voltam. Egy ugyancsak bepityókázott alak –aki valamikor csapta neki a szelet – nagy sóhajok közepette leült vele szemben. Megkérdezte a nejem, hogy mi bántja. A figura azt felelte, hogy amióta szakítottak egyfolytában csak iszik.

Én csak annyit mondtam a feleségemnek, hogy ki hitte volna, hogy azóta is ünnepel…

Reklámok

Dilemma

Hogyan szóljak, értekezzek, vagy csak emlékezzek meg olyasvalakiről, akire, ha rágondolok is a hányinger kerülget, a képét látva pedig sírhatnékom támad? Hogy kerüljem meg, hogy leírjam a nevét, megjelentessem az ábrázatát, mégis kifejezzem undoromat, hangot adjak megvetésemnek?

Mihez kezdjek veled G. G. miniszter?