Bonyolítok

tollkoptato:

Csikkemet elnyomtam

a ruhám meg belobbant,

mert én balga nem figyeltem,

a parazsat hová pergettem,

egy akció után, zsibbadtan.

tollkoptato:

Velem ne játssz, mert mindig nyerek!

Két lökés közt egy nagyot nyelek.

A te dákódat

markoljam?

Nincs fogása, ne légy már gyerek!

tollkoptato:

Kis csillagom  

előrántom,

ha te is fullánkod.

Még nem látom!

Várom, várom!

tollkoptato:

Ha nem pöcsölsz, nem löcsölök,

de ha nem lőcsölsz, akkor ölök.

Légy már végre férfi,

ne kelljen ezt kérni,

mert előbb-utóbb megőrülök!

tollkoptato:

Ha sejtenéd fejemben, mit forgatok lassan,

elcsúsznál előttem, előre és hassal.

De lövésed sincs néked,

hogy tehetnéd a szépet,

ilyen bizonytalan, nemi identitással. 

tollkoptato:

Kíváncsian szemlélem hátha

mernél olyan bátran

közeledni végre,

és adnád kézbe

féltve örzött kincsed, Ványa!

tollkoptato:

Mint egy baba, vagy olyasmi

játszok holmi orgazmit,

de meg ne lepődj,

ha a lepedőt

nem fogom magam alá gyűrni.

tollkoptato:

Kíváncsian szemlélem hátha

mernél olyan bátran

közeledni végre,

és adnád kézbe

féltve örzött kincsed, Ványa!