Bonyolítok

tollkoptato:

Itt belül akadt el a fránya:

Nem tudtam lenyeljem, vagy hányjak.

Aztán a slukk mellett döntöttem

és még másfél decit öntöttem

azon nyomban utána.

tollkoptato:

Lenyalt hajam koponyámraa borul.

Mellem az atléta vázához szorul.

Lenge öltözetem látva,

könnyen maradsz állva,

s ne légy szomorú, ha majd lekonyul!

tollkoptato:

Vad kalandok vártak,

de vége már a nyárnak.

Kis nacim elpakolom,

rőt puncim vígasztalom:

ugye jó volt lenni sztárnak?

tollkoptato:

Takaróznék, de már késő.

Most látom,mily perverz ő.

Kértem hagyja a dagadtat,

de a piszok mindvégig tagadta,

s most fűt, hogy én vagyok a NŐ.

tollkoptato:

Ja,Perwollal mosva. És látod, folt sincsen!

Azért olyan puha. Ez minden kincsem.

És folt sincs, de ha sokáig teszteled,

nedves kezed belém nem kenheted.

Mást, máshová esetleg. Tényleg!

tollkoptato:

Nincs olyan mérőszalag, sem collstock,

amivel sikeresen átfogtok

Mennyi is lehet?

120 centi, vagy öt liter?

Valljátok be, csak saccoltok!

tollkoptato:

A retusáló retusál,

a fuseráló fuserál.

Én mit teszek egy vigyorral?

Nem őrlök velük egy malomban

így a retusáló fuserált.

tollkoptato:

Ezt találtam egy sírkertben,

ott hevert a földön leverve.

Guszti és Lujzi

oda járnak dugni barátkozni

és én is ott estem teherbe.

tollkoptato:

Ó milyen rózsaszín az ég!

A leheletem leterített, hé!

Majd akkor feltápászkodom,

ha tenyerem magam mellé csapom,

és beáramlik holmi üde lég.