ciganyolga:

#1 Buszozás.

A repülőtérre érkezve felszívtuk magunkat, hogy minket aztán nem fognak a bosnyák taxisok lehiénázni, mi TUDJUK, hogy van busz a belvárosba! Igaz, a buszmegállóig kicsit menni kellett az autóút szélén néhány kilométert a kamionok mellett a kisbőröndömmel, és a buszmegállókat is nagyjából saccoltuk, mert se tábla, se lófasz, meg először el is basztuk az irányt, de aztán egy óra múlva már rajta is voltunk a 103-as buszon, kényelmesen az ablakhoz szorítva a tömeg által. Kerestük a buszon is a megállókat felsoroló táblát, hogy legalább kábé lássuk, hogy jó irányba megyünk-e, meg is találtuk, hosszasan tanulmányoztuk, hogy itt valami nem stimmel, és aztán észleltük is a jobb alsó sarokban a közlekedési társaság logóját. A GENFI közlekedési társaság logóját. Ezek a cukrok szereztek buszokat Genfből, és még a táblákon belül a genfi megállókat mutató papírt is baszták kicserélni.  ❤︎

Az út egyébként 45 perc volt, mert a busz bement az összes (kb. 20 db) lakótelepre útközben. (Mint megtudtuk, a taxi mindössze 8 euró lett volna, és 15 perc, de velünk aztán nem basznak ki!)

#2 MINDENHOVA becigizés.

Fodrászüzlet? Pattan a dauerwelle mellé a Szopiáne. Kocsma? Neviccelj. Ruhaüzlet? Nem lesz a bugyogóknak semmi baja. Állomáson jegypénztár? Ott a dekk. Szállásunk? Hamutartó akkurátusan odakészítve. Taxi? Legjobb hely cigizni egyet. Már el is felejtettem, milyen volt, amikor a suliban a tanáriból dőlt ki a füst értekezlet után, meg mikor bementem a mama munkahelyére, és ott bagóztak az asszonyok az alumíniumkanalas kávéhoz. Mióta hazajöttünk, többször is rágyújtottam, pedig nem is cigizek elvileg. 

#3 Elképesztően csúnya épületek.

Nem a húsz évvel ezelőtti szétlövések, felgyújtások végett, hanem építészetileg, meggyőződésből. Vannak kifejezetten új építésű házak, amiken látszik, hogy na itt most ez nagyon ki lett gondolva, hogy jól fog kinézni, és azok is kibaszott rondák.

❤︎ 

#4 Vonatozás. 

Bosznia-Hercegovina vasúti közlekedésének menetrendje ráfér egy A4-esre, 36-os betűmérettel (egészen pontosan 11 db járatot számlál). A vonatozás a következőképpen történik: beállsz a sorba a pénztárnál, megmondod, mit kérsz, előrelátóan retúrt kérsz, hogy ne kelljen ezt még egyszer megtenni, te ám tapasztalt utazó vagy, te jobban tudod. A bajszos ember (mellette égő Szopiáne) kitölti neked a jegyet, lepecsételi, majd egyenként kitölti a helyjegyeket is, azokat is lepecsételi, aztán egy fénymásolt lapon ilyen lottószelvény szerűen kiikszeli, hogy akkor neked eladta a 60-as és a 61-es helyeket. Majd beütögeti a számológépbe, hogy akkor az mennyi konvertibilis márka, aztán összeerősíti a köteget és a blokkot egy tűzőgép segítségével. Ez kb. 6-8 perc. Ki is derül, hogy semmi értelme nem volt a retúrt megvenni, mert a helyjegyért úgyis sorba kell állni a másik városban, hiszen annak a vonatnak a fénymásolt lapján csak ott tudják kihúzni, hogy melyik helyeket adták el neked.

Aztán amikor ezzel megvagy, akkor van a beszállás. A beszállás a vonatba távolsági buszos módszerrel, EGY ajtón keresztül történik, amely előtt egy kalauz lukasztgatja a jegyeket. Tudodám, ki fog fel-alá járkálni út közben! A beszállás így kb. fél órát vesz igénybe. (Mondjuk nagyon nagy fennakadás nem lesz egy késésből, figyelembe véve, hogy pl. Szarajevó és Mostar között összesen KETTŐ járat van egy nap. Nem lesz ilyen, hogy a celldömölki személy meg áll a pusztában, mert be kell várnia szemből a Lővér IC-t, az meg késik.)

Viszont vannak mindehhez indokolatlan méretű vasútállomások, ahol tudjátok, mit lehet? CIGIZNI.

#5 A világ 13. legérdekesebb csavart tornya.

Van egy 35 emeletes toronyház, fel lehet menni bámészkodni, van üvegfalú kávézó is legfelül, ahol lehetne sörrel gyönyörködni a panorámában, de 50 fok van benne, és tele van cigizve, úgyhogy borzalmas ott lenni, és sajnos nem nagyon lehet a füsttől kilátni se, de biztos szép. A toronyban vannak kirakva érdekességek a falra, amelyek validálják, hogy miért kurva jó itt ez a torony. Ezekhez valaki fáradságos munkával kigyűjtött érdekes adatokat a Google-ről, leprintscreenelte őket, és nagyon szar felbontásban lementette, majd kinyomtatta, így teljesen elmosódott, és nem lehet elolvasni lófaszt se.
Az épületben pedig büszkén hirdetik a 26. emeleten lévő Panorama Restaurantot, ahová be akartunk ülni kávézni, de a Panorama Restaurantot hirdető táblán kívül semmit sem találtunk azon az emeleten, csak a csupasz falat. Még egy ajtót SE. Ez kicsit twin peakses volt azért.

Cserébe találjátok ki, mit lehetett a liftben. Úgy van! Cigizni!

#6 Szakirodalom.

Vittünk magunkkal ‘79-ben kiadott útikönyvet, amelyben nem ilyen praktikus wikipédiásan voltak megfogalmazva az információk, hanem így:

“Az Öreg Híd egyetlen merész ívvel szökken át az alant surranó Neretva fölött.”

# 6 + 1 Hajszárító.

Hajszárítót nem találtam a szálláson, csak ezt:

(Sajnos nem vitte a 10 éves írott CD-ket, amikből két fióknyi volt. :()