(Mellesleg még ha föltételeznők is, hogy „a birtoklás vágya” természetes ösztön – aligha az –, szerző nyilván tudja, hogy az egyetemes hagyomány szerint az erény természetes hajlandóságaink visszaszorítása: kordában tartjuk vágyainkat és szükségleteinket, például nem igyekszünk szexuális viszonyt létesíteni minden szemrevaló alannyal, megosztjuk javainkat másokkal, henyélés helyett gondos írói munkát végzünk – a hajlam nem érv, föltéve persze, hogy célunk az erény, és nem a bűn. Áldozatot hozni mindennapos és elkerülhetetlen dolog: nem nagy ügy. És nem „aszkézis”, amint szerző állítja.)

TGM: A szégyen – HVG december 27. 

– Mit gondol, miért kíváncsiak az ön véleményére?

Hogy utána fikázhassanak. Ez az emberi természet. Két csoportra bontanám az engem fikázókat: az egyik szerint maradjon a művész a kaptafájánál – igaz ugyan, hogy ő nem tud alternatívát mondani, de azért csak maradjak a kaptafámnál. A másik a mindenkori kritikai álláspont: mindegy, mit mondok, beleköt. Nekem is lehet véleményem, nem? Ha annyira nem érdekes, ne kérdezzenek. Ha viszont elmondok valamit, ami nem esik kívül a józan ész határain, akkor azt azon belül kellene kritizálni is.”

Azért kíváncsiak, hogy fikázzanak – interjú Kocsis Zoltánnal /Népszabadság 2016.06.10.